2024. nyár Szentendrei Teátrum műsorfüzet
Vízkereszt vagy...
1973., 2006., 2019. Mi a közös bennük? Vízkereszt napjára összegyűjtöttünk három emlékezetes Shakespeare előadást a Teátrum 52 évéből.
1973 júliusában Iglódi István rendezésében, Szentendre Fő terén láthatta a közönség a Vízkereszt vagy amit akartok című darabot. A jelmez- és díszlettervező Keserü Ilona, a rendezőasszisztens Ascher Tamás volt. A szerepekben olyan fiatalok tűntek fel, akik később a legünnepeltebb színészeinkké váltak: Lukács Sándor, Szacsvay László, Őze Lajos, Balázs Péter, Reviczky Gábor, Béres Ilona, Lázár Kati. A szabadtérre komponált előadás a tér minden elemét felhasználta. Játszók a templomerkélyen, nézők páholya a főtéri házak ablakában…A Teátrum50 honlapján további érdekességek olvashatók az előadásról: https://bit.ly/35b6mov
-
- Fotó: Farkas Tamás, Tükör, 1973.
-
- Fotó: Farkas Tamás, Tükör, 1973.
-
- Fotó: Farkas Tamás, Tükör, 1973.
-
- Dia: Szabóky Zsolt
2006-ban a Teátrum Dömötör András rendezésében, a Városháza udvarán mutatta be Shakespeare örökzöldjét a Gyulai Várszínház és az Örkény Színház együttműködésében. A darab formabontó helyszíne egy „tengerkék bérmosoda”, ahol „bárki megszabadulhat bármiféle szennytől” – ahogy Zappe László fogalmaz az előadásról írt kritikájában. Orsino herceg szerepében Csuja Imre játszott, Viola Hámori Gabriella, Antonio Kézdy György, Olivia Für Anikó, Malvolio Gálffi László volt.Képek, cikkek itt: https://bit.ly/2JORJA1
-
- Fotó: Dévényi Veronika
-
- Fotó: Dévényi Veronika
Vízkereszt, de amúgy mindegy… 2019-ben a Sztalker Csoport és a Gyulai Várszínház produkcióját láthattuk Szentendrén ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, Vecsei H. Miklós fordításában és dramaturgiájával.„Ebben az ifj. Vidnyánszky Attila rendezésben az igazi hapiend nem is a szerelmesek egymásra találása a mesterien működtetett időhúzás ellenére is, hanem a fékevesztett, ami a csövön kifér agymenés-zuhatag, amit egészen gondosan építenek föl, még akkor is, ha egyáltalán nem úgy tűnik.
És pont ez a most már tényleg minden mindegy, a közönséget is a hülyeség áradatba bevonó, alapból társnak tekintő alapállás az, amitől két nevetés között egyre komolyabbnak, öntudatosabbnak kezdjük érezni magunkat, amolyan: ha már ők nem azok, legalább mi azok legyünk alapon. Kísérlet egy totális színházra, ami egészen jól működik, még akkor is, ha nem tudnak, tudunk róla – vagy tán pont ezért.” – írja az előadásról Csatádi Gábor a Pótszékfoglalón.
A teljes kritika itt: https://bit.ly/3oj3OMV
-
- Fotó: Deim Balázs
-
- Fotó: Deim Balázs