Tabukról ironikusan, Szentendrén

Tabukról ironikusan, Szentendrén

Urbanovits Krisztina a független KV Társulat alapítója, művésze, Száger Zsuzsa mellett. Kriszta két alkalommal lép most színpadra Szentendrén: társulata egy modern keretekbe helyezett Médeiát hoz a Tavaszi Fesztiválra (március 25. péntek, 19h, MANK), de játszik a Kár, hogy rák című produkcióban is (április 3. vasárnap, 15h, HBPMK). Mindkét előadás hatalmas tabukról szól, tragikus történeteket mesél el, mégis, a megrendülés mellett, mindkettőn sokat lehet majd nevetni.

A KV Társulat tabukról szeret darabot alkotni. Gyerekvállalás és gyerek nem vállalás, családon belüli erőszak, prostitúció és a Médeia, gyerekgyilkossággal, és az apa, azaz Iaszon, fogalmazzunk így, „kicsinálásával”.

Urbanovits Krisztina: Czukor Balázs rendező javasolta nekünk a Médeiát, amit kiszakítottuk az ókori kontextusból, és egy mai csoportterápia kereteibe helyeztük. Poklot jártunk a próbák alatt, azt kerestük, hogyan születhet meg valakiben az a felfoghatatlan gondolat, hogy megöli a gyerekeit, csak azért, hogy bosszút álljon az apjukon. Médeia egy kortárs nő: egy erős, független varázslónő, aki mindenre képes Iaszonért, voltaképpen ő „csinálja meg” Iaszon – fogalmazzunk így – karrierjét. Támogatja a férjét, ám a férfi dobbant, túllép rajta, beleszeret egy másik nőbe, elhagyja őt. Ez a felvetés nagyon ismerős, XXI. századi probléma. Furcsa, de a munka során rengeteg irónia is jött az egészhez, nem tudom, hogy csináltak-e valaha ennyire humorral telített Médeiát, ami egyébként – ismét egy tragikus fordulat – a háború miatt most iszonyúan aktuális. A létrehozásában egyébként rengeteget segített Karsai György tanár úr is.

Miért csak nők játszanak benne?

Czukor Balázs ötlete volt. Egyrészt ironikus utalás a görög színházra, ahol viszont csak férfiak játszottak, másrészt mi, a KV Társulatban sokszor lehántjuk a nemi hovatartozást, és a nő-férfi konfliktust inkább a sokkal mélyebb ember-ember konfliktusra élezzük ki. Ebben a gesztusban a színház, illetve a gyerekek játékának ősi ereje van, amikor bárki, bármivé átlényegülhet, lehetsz sárkány, királylány, fa, béka, bármi, ha játszol.

Országszerte sikerrel játsszátok, sőt, a Brno-i nemzetközi színházi fesztiválon tavaly online, idén élőben fogjátok előadni.

A Köszönjük Magyarország pályázati támogatásával kis falvakba is eljutunk vele. Művészileg hatalmas flash, hogy Sárisápon mit kezdesz a Médeiával. Ez a valami, itt kezdődik a szakma.

És igen, immár harmadszorra hívtak meg minket a Brno-i nemzetközi színházi fesztiválra. Elsőre meghiúsult a pandémia miatt, tavaly csak online közvetítették, idén végre aztán igazán színre lépünk vele Csehországban.

A másik darab, amiben Szentendrén játszol a fesztiválon, a Kár, hogy rák. Megint egy hatalmas taburól, a rákról szól. Bár a kiindulóhelyzetet a tavaly meghalt Lengyel Anna dramaturg rákbetegsége adja, az élményhez nem kell tudnunk, ki volt ez a nagyszerű nő.

A Kár, hogy rák messze túlmutat Lengyel Annán. Mindegy, hogy hívják hősünket, nem kell hozzá Annát ismerni. Arról szól, mit kezd valaki a rákkal, és mit kezd a beteggel a környezete. Nincs ember ebben az országban, akit nem érintene a rák, akinek nem vitte volna el szeretett rokonát, barátját daganatos betegség. Esetleg saját maga élte át, és meggyógyult belőle.
Engem is érint: a játékomban benne van a saját apám közelmúltbeli rákbetegsége és halála. De több kollégának is, aki játszik benne, nemrég halt meg szülője rákban, az ő fájdalmuk, élményeik is benne vannak. Az előadás az emberi akaratról szól és arról, hogyan lehet viszonyulni ehhez a tabunak számító népbetegséghez.

Még nem láttam az előadást, de azt hallottam, hogy nagyon sokat lehet rajta nevetni…

Ne gondolja senki, hogy megrendült, ájtatos, gyászoló színészek szomorkodnak majd a színpadon. Áradó humor, és finom irónia szövi át az anyagot, személyes, de nem belterjes szövegekkel. Az Annára jellemző életszeretet lengi át: ő igazi hedonista volt, néha fent, néha lent, de amikor kiderült, hogy beteg, onnantól kezdve ezer százalékban csak pozitív volt.

Te nem vágysz arra, hogy ne csak tabudrámákban játssz, hanem egyszer primadonnaként vonulj le a lépcsőn? Mert van benned egy káprázatos Cecília…

De, vágyom rá. Jó is lennék benne.

Köszönöm az interjút.

Welbach Lola

jegyek: szentendreiteatrum.hu