R&J FRISSen

A Kaposvári Egyetem Művészeti Kara Színházi Intézete hallgatóinak, az Uray-osztály előadása

Mindig is rajongtam a főiskolás vizsgaelőadásokért, mert eredetiek, FRISSek, nincs bennük az az átlaggörcsölés, hogy minimum egy évadon át, jaj, meg kell tölteni a színházat… Bátrabb kísérletezésre, önkifejezésre, formabontásra nyílik lehetőség. Ilyen volt a Kaposvári Egyetem végzős színművész hallgatóinak Rómeó és Júlia előadása is a Teátrum FRISS-sorozatában. Köszönet Uray Péter tanár úrnak, aki kiválogatta, összeszelidítette, felpörgette ezeket a fiúkat és lányokat, és köszönet a rendezőknek, ifj. Vidnyánszky Attilának és Vecsei H. Miklósnak, hogy létrehozták a varázslatot. Ez az előadás érezhetően a közös játék örömére született, és igen, nagyon átjött. Aki láthatta őket, örült, hogy a kaposvári osztályt Szentendrére fútta a jó szél.

Ahogy megérkeztek, az előadás napján úgy dél tájban, körülnéztek a DMH-ban, s este úgy mozogták, játszották be a teret a pincétől a padlásig, mintha ide rendezték volna az előadást. Nagyon is Uray (pardon!) voltak a helyzetnek: az első pillanattól kezdve interaktív játékba ugrasztva a közönséget. Magabiztos szövegtudás, semmi bizonytalankodás, manír, pátosz, zöldfülűsködés. Sokszoros szereposztás. Mindenki Júlia és mindenki Rómeó. Mindenki belehal a gyűlölködő közegben váratlanul lecsapó szerelembe. A darabból éppen csak annyit hagynak el, amennyivel nem sérül, és a feszességet a maximumra húzzák. Két óra játékot ígérnek, és másodperc pontossággal tartják.

Zseniális, ahogy a legnagyobb természetességgel gördülnek ki belőlük a mondatok. Ahogy új színnel, eredeti hangsúlyokkal, sziporkázó humorral töltik meg az unásig ismert részleteket. Ahogy kihömpölyögnek ajtókon, ablakokon, suhannak lépcsőkorláton, felbukkannak minden zegből és zugból. Ahogy a Beatles dalokat tökéletes ritmus- és stílusérzékkel illesztik a dialógusok közé. Ahogy fél perc alatt vígoperát gyártanak a drámai befejezésből, tudatva, hogy az élet, a játék megy tovább, hogy a következő évszázadban, évben, napban, pillanatban mindez ugyanígy megismétlődhet.

És mert fiatalok, FRISSek, fáradhatatlanok, az előadás után még ráadáskoncertet is adtak azon melegében a hazamenni egyáltalán nem óhajtó közönségnek. A repertoár amúgy afféle vegyes saláta volt, mindenféle koncepció nélkül, de ízletes, FRISS, ropogós, minőségi alapanyagokból. A Queentől a saját rapszámokig, Tom Waits zenéin át minden belefért. A dadus szerepében is brillírozó lány torkából például olyan dögös fekete hang tört elő, hogy a közönség döbbenten hallgatta. Eljátszották, amit tudnak, amit szeretnek, ami jól megy nekik. És mindezt profi ének- és hangszertudással, lazán, nagyon erőteljes jelenléttel, miközben prózai osztály produkciójáról van szó.

Ezen a nyársetén hatalmas energiák áradtak…

Azért, kicsit féltem őket… szétszélednek, elszegődnek majd egy társulathoz, új erőviszonyok közé, új közegbe, ahol másként kódolt szemvillanásokból, rezdülésekből kell építkezniük. De ez az elementáris kohézió, együtt lélegzés, ami így, egyben jellemző rájuk, talán átmenthető.

Fotó: Deim Balázs