Aranylik az ősz

Aranylik az ősz – beszélgetés Endrei Judittal tudatosságról, művészekről, libatepertőről, és sok minden másról

Endrei Judit vezetésével novemberben elindul a SzentEndrei Szalon, a Dunakanyar művészvárosában. A Szentendrei Teátrum szeretné bemutatni a város alkotóművészeit, előadóművészeit egy kávéházi beszélgetés keretében, hónapról-hónapra. Az első SzentEndrei Szalon vendégei máris olyan ikonikus alkotók lesznek, mint Rákosy Anikó és Farkas Ádám, valamint lányaik, és az unokájuk.
Endrei Judit ismert műsorvezető, emellett városunk lokálpatrióta lakója, ezért adódott az ötlet, hogy ő legyen a diskurzusok házigazdája. Judit mesélt a SzentEndrei Szalonról, de az interjú arra is jó apropót adott, hogy megbeszéljük, miképpen lehet megőrizni a testi-lelki kondíciót 50, vagy 60 éves kor felett. Mert ő azt mondja, hogy bizony meg lehet.

Egy szelfidre nemrégiben több mint ezer lájkot kaptál a Facebookon.
A fotón reggel, smink nélkül, ragyogóan mosolyogsz a napfényben.
A posztjaidból, honlapodból, könyveidből, a veled készült interjúkból az derül ki, hogy neked nagyon fontos tudatosan a jelenben élni, nem sodródni. Mióta ilyen az életmódod?

Ez egy érési folyamat eredménye. Fiatalon még nem foglalkoztam különösebben az életvitelemmel, de aztán szembejött az életemben, hogy ez miért nagyon fontos. Nagy hatással volt rám, amikor anno, a televíziós munkám során természetgyógyászokkal, orvosokkal beszélgettem. Rengeteget készültem ezekre a műsorokra, ami alatt számos információt szívtam magamba. A következő állomás ezen az úton, a lányaim születése volt. Majd az édesanyám idő előtti halála. Dohányzott, egészségtelenül táplálkozott, nem mozgott. Elkeseredve próbáltunk hatni rá a húgommal. Szeretettel, veszekedve, zsarolva, sírva kértük, azonban nem igazán értünk célt. Az idősödésemmel pedig első helyre került a prioritások között a tudatos életmód. Még inkább rájöttem, hogy felelős vagyok magamért, a családomért, a többi emberért. Mindezek tehát erősen hatottak rám, aminek az lett az eredménye, hogy ma minden fórumon azt képviselem, hogy igen, lehet hosszan és egészségesen élni, viszont ezért, amit lehet, meg kell tenni. Persze én sem vagyok ám tökéletes! (nevet)
A szentendrei Dumtsa korzón, Margit húsboltjában megveszem a friss libatepertőt, mert imádom, és van, hogy tripla adag mákkal készítem a mákos gubát. Szerintem ezek beleférnek, ha az ember alapvetően figyel az életmódjára.

Divatba jöttek az 50 – 60 feletti ragyogó nők, például Helen Mirren, Judy Dench, Meryl Streep, Jane Fonda. Magyarokat is mondhatunk: Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya, akik aktívak, kiállnak ügyek mellett, és közben tudatosan élnek. Szentendrén is vannak ebből a korosztályból példaértékű hölgyek, például te és Rákosy Anikó, aki az első vendéged lesz a SzentEndrei Szalonban. Mindketten csillogó tekintetű, szálfaegyenes nők vagytok, akik figyelnek magukra. Mintha ez az aranyló ősz, amiben ma délelőtt beszélgetünk, ennek az életkornak a metaforája lenne. Judit, kérlek áruld el a jó öregedés titkát!

Igen, Anikó fantasztikus, üdítő személyiség! A kérdésedre visszatérve: ha lett volna rá időm, megálltam volna idejövet lefotózni, hogy ragyog az ősz a Dunaparton. Maradva a metaforádnál: bárkinek megadatik, hogy ezt az életszakaszt ne szakadó esőnek és sötét alkonyatnak lássa. Nem szeretem a szépkorú, meg ezüstkorú kifejezéseket. De az, hogy aranylik az ősz, szépen fejezi ki ezt az életszakaszt!
És tudom, hogy ez nem csak ismert embereknek adatik meg. Mozogni kell, figyelni arra, hogy sok vizet igyunk, ne együnk túl sokat, és hogy nyitottak maradjunk. Nem megkeseredni, nem feladni kell, hanem törődni magunkkal és a világgal. Ez a kulcs.

Mindemellett a fiatalságkultusz már a 40 feletti nőket is kétségbeesésbe taszítja, az 50 felettieket meg főleg.

Mint sok középkorú nő, én is nézegettem már magam a tükörben, miközben felfelé feszítettem a tenyeremmel az arcom, hogy na, milyen lennék némi plasztikai műtéttel… De egyszerűen nem tudok elképzelni egy ilyen beavatkozást. Mint mindenki, én is csak most látom, milyen szép voltam fiatalon. Akkor, amikor meg voltam róla győződve, hogy csúnya vagyok. Most, hogy már elfogadom a dolgokat, rájöttem, hogy nem a külső szépség a fontos, hanem az, hogy bármit is teszünk, egyszerűen kisugárzik a közérzetünk, kiül az arcunkra. Ha belül rendben vagyok, akkor harmóniát sugárzom. És amikor kibillenek, tudatosan állítom vissza magam a derűbe.

Az idősödés nemcsak a test változásával jár, hanem azzal is, hogy rágódunk az elszalasztott lehetőségeken meg hogy mit rontottunk el eddig az életünkben.

Én is hajlamos voltam arra, hogy gyötörjem magam. Nemcsak a korom, hanem a döntéseim, sérelmeim miatt is. Igen, elkövettem hibákat. Már nem tudok rajtuk változtatni, a múltam megtörtént, nem tudom visszacsinálni. Rengeteg energiát elvisz a múlton való rágódás, a gyerekeimnek is mindig ezt mondom. Csak a jelennel és a jövővel érdemes foglalkozni.

Nyáron kezdtél el a Szentendrei Teátrummal együttműködni, Lőrinczy György felkérésére. A felbukkanásod nagy sikert aratott, kiváló háziasszony-műsorvezetője voltál a Teátrum két programjának. Most a SzentEndrei Szalonban folytatódik a közös munka. Sok művészt ismersz, városunk nevezetes lakója vagy, aki 2002-ben Pro Urbe díjat kapott.

Nagyon örültem Gyuri felkérésének: a nyári műsorvezetés és a SzentEndrei Szalon ötlete is nagyon tetszett. Izgalmasnak találom, hogy a városban élő művészek egy térben, sőt, egy szalonban találkozzanak egymással és a közönséggel. A Dunakanyar régió megismerheti a saját művészeit, mert lehet, hogy a nevét ismerik, de őt magát nem. Az is lehet, hogy ismerik a műveit, de nem tudják archoz kötni. Végre elmondhatjuk az alkotóinknak, hogy „olyan jó, hogy itt élsz, itt festesz, szobrászkodsz, a mi városunkban!” A SzentEndrei Szalon kis megállás lesz a rohanásban, amiben értékes emberekkel beszélgetünk művészetről, munkáról, a városról, az életről.

Mit szóltál ahhoz, hogy közönség előtt, nem pedig stúdióban lesz a beszélgetés?

Külön tetszik, hogy a Szalon kávéházban lesz megrendezve, így békebeli keretet kapnak a találkozások. Korlátozottak lesznek a férőhelyek, viszont aki nem fér be, megnézheti majd a beszélgetéseket a TV Szentendrén, majd a Teátrum oldalán, illetve az Endrei Judittal elnevezésű Youtube csatornámon.

Nagyon elfoglalt vagy. Előadásokat tartasz, márkák arca vagy, külön gyaloglócsoportos Facebook oldalad van. Az az érzésem, hogy ezt csak szigorú időbeosztással lehet befutni.

Jaj, én igazából nagyon szertelen vagyok! A heti gyaloglásadagom és a munka a biztos pontok a napban. De egyszerre öt dolgot csinálok: ma reggel elkezdtem teát készíteni, közben leszedtem a virágokról a száraz leveleket, ezzel párhuzamosan mosni kezdtem. Egyszerre öt könyvet olvasok. Szerteágazóan, impulzívan működök, beleírok a naptáramba, aztán kihúzok programokat, aztán azokat még át is ragasztom, hogy ne zavarjon a kihúzás. (nevet) Viszont a munka, a találkozó, az interjú szent, pontos vagyok, mert a másik ember idejével nem szabad játszani.

A Szalon mellett indul egy műsorod a TV Szentendrén, már Youtube csatornád is van. Hogy fér bele ennyi minden az életedbe?

Azért azzal meg kellett küzdenem, hogy szabad-e ezt még nekem ennyi idősen… Azzal győztem meg magam, hogy ha van energiám, ha bírom szuflával, és ha tényleg komolyan veszem a Korhatártalanul programomat, akkor miért ne vállalnám a Szalont is, a most induló tévéműsort is, és az előadásokat is? Azt csinálhatom, amit szeretek: beszélgetni. Van egy széles korosztály, amelyik szomjazza az értékes, tartalmas programokat. Alig várom a SzentEndrei Szalonban a beszélgetést Rákosy Anikóval, Farkas Ádámmal, és a gyerekeikkel.