2024. nyár Szentendrei Teátrum műsorfüzet
Nem mindennapi előadást fogunk látni: a darab Philip Glass 1989-ben megjelent Metamorphosis szóló zongoraalbumának muzsikájára épül, a táncot élő zene kíséri, Tóth Marianna zongoraművész a teljes Glass darabot eljátssza. A táncesthez ihletet adott még az alkotóknak Franz Kafka Átváltozás című elbeszélése is, melynek főhőse azt kérdezi magától egy reggel, Mi történt velem? Feledi Jánossal, a Feledi Project vezetőjével, a darab mellett arról is beszélgettünk, mi történik velünk itt és most, a Föld nevű bolygón.
Nyár végén, eső miatt maradt el a Hat tánc előadásotok a Teátrumban. Ezt pótoljátok most a PMK-ban, de egy másik produkcióval. Miért a Metamorfózist adjátok elő?
Nehezen éltük meg a csapattal, hogy elmaradt a Hat tánc, mert a nyári turnénk méltó lezárása lett volna. Megható volt látni, hogy a közönség odaadóan segített feltakarítani az esővizet a színpadról, ahogy azt a Teátrum vezetője, Lőrinczy György is nyilatkozta, még ha az eső sajnos nem is állt el. Több dolog miatt döntöttünk úgy, hogy ősszel viszont a Metamorfózist adjuk elő: a Teátrum érdeklődését egyébként is felkeltette ez a tavaly bemutatott produkciónk, valamint a független színházi játék sajátossága, hogy egy periódusban egy darabot tartsunk repertoáron. De az is a Metamorfózis mellett szólt, hogy ezt az előadást tudtuk problémamentesen egyeztetni a táncosokkal és a zongoraművésszel. Végül is szerencsésen alakult az elmaradt fellépés sorsa, érzésem szerint a Metamorfózis egyébként is jobb választás zárt térhez.
Izgalmasnak ígérkezik, hogy Philip Glass 1989-ben komponált zongoraművét élő zenével adjátok elő.
Igen, így kaptuk meg a zenei jogokat New York-ból: csak élő zenével játszhatjuk, csak élő előadásban, nem online. Szóval ez egy kivételes alkalom lesz.
Franz Kafka elbeszélését fűzitek össze a zongoradarabbal, mindkettőnek Metamorfózis, azaz Átváltozás a címe. Mi kötötte össze benned a címen kívül a két alkotást?
Philip Glasst is Kafka műve ihlette. A novella egy személyiség átváltozását írja le, de én ezt kitágítottam egy egyetemesebb értelmezésbe. Az utóbbi időben annyi aggasztó impulzus ér minket, hogy ezt meg akartam mutatni táncban is, a szöveg és a zene inspirációja mellett. Konkrétan egy természetfilm egyik snittje indította el bennem, hogy ebből kell darabot csinálni. Az, amikor egy jegesmedve egy leszakadt jégtáblán, magányosan sodródik a tengeren, próbálja túlélni a globális felmelegedést.
Igen, ez egy híres felvétel, sokan ismerik. Szívszorító kép.
Azon kívül, hogy milyen megrendítő, nekem azt is mondja, hogy ha nem változtatunk az életmódunkon, mi is ide fogunk jutni. Ez a kép szimbolikus: az emberiség elmagányosodását és leépülését is ábrázolja.
Te személy szerint mit teszel a környezetvédelemért?
Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, csak annyi élelmiszert veszek, amennyire szükségem van, nem pazarlom az ételt, és a Covid óta nem vásárolok új ruhákat. Két éve Kínában döbbenetes volt látni, milyen hihetetlen mértékű az árutermelés és árufelhalmozás. De ugyanilyen fontos, hogy tudatosan figyelek a személyes kapcsolataimra, hogy ne menjünk el egymás mellett, ne csak virtuálisan találkozzunk. Azt látom a világban, hogy egyre több nem kezelt konfliktus vezet tragédiához. Saját magunk fogjuk kinyírni magunkat, amellett, hogy kiszipolyozzuk a Földet. Környezettudatosnak kell lennünk, emellett változtatnunk kell a pszichés-mentális állapotunkon is.
Az elbeszélés üzenete, hogy nem vesszük észre, hogy már átváltoztunk kitinpáncélos rovarrá. Az előadásod alapgondolata a tudatosítás. Ébredjünk rá arra, hogy miben vagyunk, és változtassunk rajta.
A Metamorfózis mindemellett az emberi közösségek működéséről is szól. Ha például valakinek más a véleménye, azt elfogadják-e vagy eltapossák majd kivetik magukból. Hogy egy társadalomban ki az irányító és ki az irányított, és hogy ez a viszony hogyan változik. Szeptemberben játszottuk a Nemzeti Táncszínházban, a nézők döbbenten ültek az utolsó akkordok után. Volt olyan, aki könnyezett.
Miért csak nők táncolnak a Metamorfózisban?
Általános táncszakmai probléma, hogy kevés a férfitáncos. Adódott, hogy csak nők táncolják, és ez csodálatosan alakult: olyan egységet és erőt alkotnak, ami nagy erővel sugárzik a színpadról.
Rengeteg darabodat inspirálja a szépirodalom. Ebből kitűnik, hogy olyan táncművész vagy, aki sokat olvas. Most mit olvasol?
Bármit olvasok, hozzá tudok kapcsolni egy aktuális élményt, állapotot, mert szerintem nincs új a nap alatt. Az irodalmi élményeket össze tudom kötni a jelen megéléseivel, hiszen ugyanazon alapproblémákról szólnak. Most Csehov Sirályát lapozom nap mint nap, mert jövőre ebből szeretnék előadást csinálni. De szívesen forgatok kortárs szerzőket is – nagy kedvencem például Esterházy Péter -, belőlük is tudok inspirálódni a munkámhoz.