Ez egyszer van – összművészeti kaland sztárokkal

Izgalmas és tömény összművészeti kaland elé nézünk, sztárművészekkel: fantasztikus festők -többek között El Kazovszkij, Ország Lili, Bukta Imre, Barcsay Jenő- képeire, Gryllus Ábris élőzenéjére alkotott egyedi előadást Gergye Krisztián. A produkció során 27 festményt vetítenek ki, melyeket táncban fogalmaznak meg Nagy Csillával. A Szinesztézia című kép-performanszot pop-up kiállítás is kíséri, ahol a ritkán látott festményeket ezen az egyetlen estén meg is tekinthetjük Szentendrén.  A képeket Kígyós Fruzsina kurátor válogatta a Ferenczy Múzeum gyűjteményéből. Fruzsina mesélt arról milyen rendkívüli élmény lesz a Szinesztézia, milyen intuíciókkal válogatta ki a képeket, és hogy milyen volt Gergye Krisztiánnal dolgozni.

A szinesztézia jelentése: bizonyos emberek egymáshoz nem feltétlenül illő dolgokat társítanak, színeket szagokkal, vagy hangokat ízekkel. A szinesztézia a költészetben a metafora egyik fajtája. (Pl. Tóth Árpád versében „lila dalra kelt egy nyakkendő”.) Egy szinesztéziás szerint a november szürke színű hónap és tüskés az alakja, vagy Bartók zenéje grapefruit ízű. Volt valaha ilyen élményed?

Rengeteg, ezek szerint én is szinesztéziás vagyok. Szerintem a kreatív szakmák óhatatlan velejárója, hogy az ember asszociációkkal játszik.

Gergye Krisztián a pandémia alatt indította online Szinesztézia sorozatát, alkalmanként egy-egy képpel. A szentendrei ősbemutató ennek a folytatása?

Igen, azzal a különbséggel, hogy itt közel 30 műtárgy, egészen pontosan 27 lesz kivetítve.

Milyen folyamat során szűrted le az FMC hatalmas anyagából ez a közel harminc darab, csodálatos műtárgyat?

Az eredeti elképzelés az volt, hogy 8 műtárgyra táncolnak. Az FMC-nek hatalmas gyűjteménye van, nagyobbnál-nagyobb nevekkel. Elkezdtem képeket küldeni Krisztiánnak, melyek annyira beindították a fantáziáját, hogy nem 8 hanem közel 30 képet választott ki. Különleges érzéke van a művekhez, szerintem azért is, mert ő maga is fest. Nekem akkor lett világos, hogy milyen nagyhatású lesz a Szinesztézia, amikor először láttam felvételt egy próbáról. Intuitívan ragadta meg a képek lényegét, teljesen máshogy, mint ahogy egy kurátor nézi azokat. Nekünk, hogy is mondjam, konzervatívan kell hozzáállnunk a műtárgyakhoz: fehér kesztyűben, a kép pontos adatait, művészettörténeti vonatkozásait mindig szem előtt tartva. Krisztián kivetíti a műveket totálba, majd egy-egy részletet kiragadva, megforgatva Nagy Csillával táncol hozzá. Pontosabban ők maguk is átlényegülnek a festménnyé. A képek így egy másik, új életre kelnek. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.

Kérlek mondj pár példát, milyen műveket láthatunk majd.

A művek között van figurális, mint Bukta Imre, Kislány traktorbelsővel képe, és van teljesen absztrakt is, mint Vajda Lajos Ősnövényzete. Szerteágazó művek, különálló történetekkel, de a mozgással mégis egységgé állnak össze. Megéreztem, hogy mi érdekelheti Krisztiánt, de adott kulcsszavakat is. Barcsay Jenő leginkább szentendrei városképeiről és a konstruktív rajzairól ismert. Ám van tőle egy nem annyira közismert monokróm festményünk, amiről tudtam, hogy be fogja indítani Krisztián fantáziáját. Igazam is lett!

Hogy lehet egy festményt eltáncolni? Hogy épült fel a mozgásművészek alkotó folyamata?

Sokat beszélgettünk, mely során nem az volt az elsődleges, hogy miről szól a festmény, hanem hogy ők miképpen rezonálnak rá. Sokszor tűpontosan éreztek rá a kép művészettörténeti, szakmai hátterére. Például Ámos Imre a festményébe belefestette a saját, előre megérzett tragikus sorsát. Ámos egy képkeret előtt áll festőecsettel, körülötte villámok cikáznak. Krisztiánnak nem kellett magyaráznom Ámos Imre szorongásáról, amit ezzel a képpel fejezett ki. Vagy Klimó Károly alkotása az 1980-as évekből: egy zsákvászon anyagra a „from Hungary” felirat van felfestve, és ez egy üvegdobozban van. Klimó ezzel akarta kifejezni, hogy a magyar képzőművészet akkoriban el volt szigetelve a nemzetközi színtértől. Krisztián azonnal „vette” az üzenetet, és lefordította a tánc nyelvére.

Mozdulatokat, helyzeteket, koreográfiát társítanak a képhez, mindeközben megy a zene, amit a próbafolyamat során komponált Gryllus Ábris.

Így van. Gondolati, érzelmi kapukat hagynak nyitva a nézőnek, amin tovább lehet vinni a történetet, a hangulatot. Ez az est az intuitív oldalról közelít az alkotáshoz, nem olyan száraz módon mintha egy kiállítótérben lenne a falon. Összesimulva a zenével és a fények játékával.

Képzőművészet, koreográfia, zene, fény, jelmez, teljes összművészeti performansz.
A képek ismert alkotóktól vannak, akár sztároknak is mondhatjuk őket.

Nehéz is lenne a gyűjteményünkből nem sztárokat válogatni! (nevet)

Magát a darabot nem töri meg az alkotók neve, a képek címe. Viszont az előadás előtt és után meg lehet tekinteni a képeket a Malomban.

Ezt az egyedi válogatást egy pop-up kiállítás keretében ki is állítjuk, csak erre az estére. Másnap a produkció a képekkel együtt megy tovább Kőszegre, ahol szintén csak egyszer lesz látható, augusztus 3-án.

Te nem kaptál ihletet ahhoz, hogy eltáncolj egy képet otthon?

Az a helyzet, hogy sokáig balettoztam és előjött, hogy milyen jó lenne megint önfeledten táncolni. Csodálatos, ha az ember a testével is ki tudja fejezni a saját érzéseit és ilyen intenzíven tud inspirálódni más alkotóktól.

 

Szinesztézia – műalkotások vonzásában, ősbemutató
MűvészetMalom, július 29., csütörtök, 20:30
Az előadás a Szentendrei Teátrum, a Kőszegi Várszínház és a Gergye Krisztián Társulata koprodukciójában készült, a Ferenczy Múzeumi Centrum és a MANK szakmai támogatásával.